József Attila: A csodaszarvas - József Attila,Szunyogh Marika, - maroka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget"			Antal Mária 1951.01.15 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

József Attila: A csodaszarvas

2010-04-11 18:58:39, vasárnap

	Hazánkban 1964. óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a költészet napját. József Attila szép gondolatával köszöntelek ebből az alkalomból: "Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye. " Szeretettel :Juhászné, Szunyogh Marika József Attila: A csodaszarvas ",,Ükös ükünk, ősök őse, ázsiai puszták hőse, vágyat nevelt csoda vadra, szarvast űzött napnyugatra. Űztön űzte kis sereggel, éjten éjjel, reges reggel, át az éren, át az áron, fegyveres népű határon. Csodaállat, csak elillant, lombokon át, ha megcsillant. Csak a nyomát hagyta minden füves földön, fájó szívben. Az az előd nem volt boldog. Nem boldogok az utódok. Az ős haza odaveszett, de a vágy nem emlékezet. Hejh magyarok, hajh szegények, hova űzni azt a gímet? Aki hajtja, belepusztul asszonyostul, csapatostul. Az is, aki látta, végre, hagyja immár békességbe. Tisza mellett, Duna mellett, az a szarvas itt legelget. Ázsiai nehéz szaga ázott pusztán füstöl tova s aranyszőre, mikor illan, gyári füstön általcsillan. Kortyolgat az ég tavából, villó aggancsa világol - ága-boga tükörképe csillagvilág mindensége."

1 komment , kategória: versek

Címkék: gyémánttengelye, születésnapján, gondolatával, csodaszarvas, általcsillan, asszonyostul, csillagvilág, köszöntelek, meggörbülne, belepusztul, csapatostul, napnyugatra, szeretettel, megcsillant, kortyolgat, ünnepeljük, odaveszett, békességbe, csodaállat, aranyszőre, alkalomból, mindensége, hazánkban, tükörképe, szegények, szükséges, emlékezet, költészet, fegyveres, sereggel, juhászné, elillant, magyarok, lombokon, szarvast, boldogok, költészet napját, világ gyémánttengelye, nyomát hagyta, József Attila, Szunyogh Marika,

Juhászné Szunyogh Mária

(#1) 2010-04-12 17:37:57

Vers több nyelven-Poem on more languages

JÓZSEF ATTILA : MAMA

* - Link -

József Attila

Mama .........

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

* - Link -

József, Attila - Mama (English)

I\'ve thought one week of Mama only.
Upon her hips she bore, ungainly,
a clothes-basket; she\'d climb the stairway
up to the drying-attic\'s airway.

Then, for I was an honest fellow,
how I would shriek and stamp and bellow!
That swollen laundry needs no mother.
Take me, and leave it to another.

But still she drudged so quietly,
nor scolded me nor looked upon me,
and the hung clothes would glow and billow
high up above, with swoop and wallow.

It\'s too late now to still my bother;
what a giant was my mother -
over the sky her grey hair flutters,
her bluing tints the heaven\'s waters.

Ozsváth, Zsuzsanna; Turner, Frederick

* - Link -

József, Attia - Mamã (Portuguese)

Há uma semana que só já
penso a cada instante na mamã.
Com um cesto rangente nos braços
ia ao sótão, num desembaraço.

Eu era ainda homem sincero,
gritava, os pés em desespero.
Deixa pra outros a roupa tesa.
Leve-me a mim ao sótão, não peso.

Mas subia, estendia, calada,
sem um ralho, nem sequer olhada,
e as roupas em luz, num frufulhar,
volteavam, esvoaçavam no ar.

Não chorarei, que tarde é já, antes
observo como ela era gigante -
seu cabelo ruço no céu vaga,
o azul dissolve na celeste água.

Ernesto Rodrigues

* - Link -

József, Attila - Mutter (German)

Der Mutter, seit einer Woche schon,
gedenk ich und komme nicht los davon.
Sie lief mit quiekendem Korb im Schoß
zum Dachboden eifrig, atemlos.

Was war ich doch noch ein reines Kind,
mit Heulen und Strampeln, einsichtsblind.
Sollten sich andere damit plagen,
mich sollte sie zum Dachboden tragen.

Sie ging, behängte die Wäscheleine,
sie schalt mich nicht, sah nur in\'s Reine,
in\'s Wirbelnde, Rauschende einer Böe,
welche die Wäsche trieb in die Höhe.

Heut weiß ich es besser, zu spät ist es bloß,
sie wächst mir vor Augen riesengroß -
mit flatterndem Grauhaar steigt sie hinauf,
löst alles Waschblau im Himmelstrog auf.

Gesswein, Alfred

* - Link -

Link
Török Levente: József Attila-illusztráció (Mama)

Már 2 napja József Attila verseit rendezgetem....
Találtam néhány "csemegét" Néhány versének a külföldi fordítását....
A József A kategóriában azok vannak, miken még igazgatnom kell...
A József Attila kategóriában azokat teszem , ahol már a képek is rendben vannak..
Kérek szépen József Attila verseket! /Nem baj, ha már megvan.....kicseréljük..../
Puszi :Marika

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]